Október végén

Sűrű hónap volt. Megint változott a repülő indulási időpontja, a program véglegesedett, szintén kis változással, kipróbáltam a telefonról való blogolást, de közben elvesztettem a telefonom. Aztán mégis a végére van kinyomtatott repülőjegyem, van végső programom (amit még bizonyára csíszolgatunk) és a telefon is megkerült és lehet róla külföldről bejegyzéseket és fotókat küldeni.

A szoba már tele van a cuccokkal amiket vinni szeretnék, ezt még változtatgatom, attól függően, hogy néha úgy érzem túl melegen öltözöm, néha meg, hogy fázni fogok. Már néha egyszerre mindkét vakut meg tudom szólaltatni, csak a háromláb amit Rebétől kértem erre az útra, az nem fér be sehova.

Isztambul

 

Nokia N9 készülékemről küldve - nem kis fáradtsággal :) Miközben a telefonról próbáltam fotót küldeni emailként a blogra, a telefonom eltünt valahogy. Majd megkerült, de közben letiltottuk. Letiltani 5 perc, de 2 napig tartot a reaktiválás. Közben a régi készülékemről küldtem, de azt le is töröltem, mert a cél az lett volna, hogy arról a készülékről tudjak küldeni, ami nálam lesz.

Na, de minden jó, ha a vége jó, remélem Marokkóból is fog működni.

 

Haladunk

Most már oltások rendben vannak (rendben is voltak, csak nem tudtam), fotó felszerelés a kezemben van, illetve az erre a célra vett kis táskában, többé-kevésbé használni is tudom őket, repülőjegy rendben van, igaz át kellett foglalni mert valamit megváltoztatott a Lufthansa, biztosítás is rendben van, nem kellett kiegészíteni. A "repatriation" ami szerintem nem volt benne, nem azt jelenti, hogy fedezi a hazaszállításomat ha kiutasítanak, hanem azt, hogy hazaszállítják a holttestemet. Mennyivel jobb :)

Kellene az országról is olvasni valamit, meg a helyekről ahova megyünk, de hirtelen ilyen könyvet nem tudtam beszerezni, majd ott.